Eljött a Vuelta és a világbajnokság ideje. Pippo Pozzato gondolatai a Vueltáról és a világbajnokságról
Már majdnem itt a Vuelta és ez azt jelenti, hogy csak három hét van addig, hogy végre Ausztráliába repülünk a világbajnokságra. Készen állok a számomra legnagyobb megmérettetésre a szezonban.
Természtesen, Paolo Bettini még nem hirdetett keretet, de tudom, hogy számít rám, mint a csapat kulcsfontosságú tagjára, és nagyon keményen dolgoztam azért, hogy majd október 3-án a legjobb formámat mutathassam.
A Vuelta az utolsó állomása lesz a felkészülésemnek, mielőtt az utána következő kedden Ausztráliába repülök. Ma utazom Sevillába, ahol a Vuelta rajtja lesz, szóval nem csücsülök otthon, míg el nem kezdődik a világbajnokság. És egy így is van rendjén, mivelhogy célom a szivárvány mezzel a bőröndömben hazatérni. És ha én nem tudom megszerezni, talán egy másik olasznak sikerül.
Az elmúlt tíz napban magaslati edzőtáborban vettem részt Livignóban, fenn magasan az olasz Alpokban. Már eltöltöttem itt egy hetet az osztrák körverseny előtt júliusban, de most tényleg komoly edzésmennyiséget teljesítettem. Egy heti kemény munka. Csapattársaimmal, Marco Bandierával és Luca Paoilinivel voltam ott együtt a leghosszabb ideig, de ott volt egy ideig Alessandro Ballan, Mauro Santambrogio és Cadel Evans is.
Szakaszgyőzelem a Vueltán
Tényleg nagyon várom már a Vueltát. Most mindent megteszek azért, hogy eljussak Madridig, mivel ebben az évben egy hét plusz szünet van a Vuelta és a világbajnokság között. Néhányan talán kiszállnak majd a versenyből két hét után, de ez azt fogja jelenteni egyben, hogy három hétig egyáltalán nem versenyeznek majd a vb előtt. Az túl hosszú idő. OK, persze, ez egy trükkös dolog, hogyan pihened ki a három hetes versenyt, a 27 órás repülőutat és a kilenc órás időeltolódást. De a mi foglalkozásunkkal együtt jár a repülés. És nagyon oda fogok figyelni a testemre a Vuelta utolsó hetében.
Szeretnék szakaszt nyerni a Vueltán. Ahogy már mondtam, biztos vagyok benne, hogy megvan a helyem az olasz keretben, de azt is be kell bizonyítanom, hogy jó formában is vagyok. Szeretném, ha fontos szerephez jutnék a csapatomban. Beszélgettem erről Bettinivel, és ő azt mondta, mindig megpróbált szakaszt nyerni a Vueltán a világbajnokság előtt, hogy mindenki lássa, jó formában van, és hogy ki itt a főnök.
Jól kijövünk Paolóval, már most látszik, hogy nagyon jó edző, noha csak pár hónapja van ezen a poszhton. De amúgy nem vagyok rá irigy ezért. Néhány nehéz döntést is meg kell majd hoznia az elkövetkező hetekben, és övé a felelősség, hogy egy jó olasz csapatot állítson össze és hogy szállítsuk az eredményeket a nagy nyomás ellenére is.
Nehéz lesz a sprintereknek
Olvastam néhány cikket a cyclingnewson az ausztál válogatottról és többek között olvastam azt is, hogy nem választották be a keretbe Robbie McEwent. Sajnálom Robbiet, jó srác, egy igazi profi és jó csapattárs, de őszintén, nem tudom elképzelni, hogy jó eredményt érne el Geelongban és a többi sprintert sem.
Nem tudom, Cavendish látta-e már a pályát, de szerintem ő is sokkot fog tőle kapni. Mindannyunkat meglepett annak idején a Milánó-Sanremón, de én ott voltam Bettinivel Ausztráliában, hogy megnézzük a pályát, és van benne két emelkedő, és a célegyenes is emelkedik, szóval nehéz lesz a sprintereknek. Az emelkedők ugyan rövidek, de fájdalmasak, a célegyenese 2 illetve 4% meredekségű.
Hasonló, mint Stuttgartban volt 2007-ben, amikor Paolo megnyerte a második vb címét, de azt hiszem, még annál is nehezebb pálya lesz. Na ezért nem hiszem, hogy a sprintereknek itt babér teremhet, sokkal inkább az egynapos versenyek specialistáinak, közülük is azoknak, akik azért sprintben sem rosszak. Remélhetőleg én is közéjük tartozom.
Pippo
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése